Felmerült az a téma hogy miért is motorozom én vagy bármelyik másik motoros. Mert azt ugye tudni kell hogy ez egy beteg dolog, állítja mindenki és valójában nem is járnak messze a valóságtól. De maradjunk csak nálam. Ugye hogy is kezdődött ez az egész? Olyan mint egy betegség ami lappang, érzed hogy benned van és kezd elhatalmasodni. Szépen lassan a birtokába vesz. Nálam is így működött. Persze kellett hozzá apa és anyai ágon is a vérvonal na meg apa tekerős Sachs mopedje. Az egész dolog egy kis zöld négykerekű nyuszin kezdődöttJ Sajnos kép nincs róla de gondolom sokan ismerik a típust. Ezután jött a bringa majd úgy 6 éves koromtól kezdtem ráizgulni a motorokra. 8 évesen már erősen szuggeráltam a szülőket hogy kell egy kis motor a házhoz. 10 évesen be is teljesedett a dolog, a nyuszi bő 3 órás szenvedés után vérző végbéllel de megtojta. A dolgot egyébként nagypapa managelte amit azóta is köszönök. Itt lett saját motorom. Nagyon boldogvoltam meg minden de jogsi híján csak az udvarba köröztem a libafos zöld Yamahával. Ahogy telt-múlt az idő kezdett kevés lenni az udvar úgyhogy átváltottunk „rét ride”módba. Ennek az eredménye egy elég szép zakó lett. Itt letudtam azt a részt hogy „Két motoros van aki esett és aki fog” Én már köszönöm estem elég is volt… Ahogy közeledett a 14 szülinapom rá kellett jönnöm hogy a szüleimnek nem nagyon tetszik az az ötlet hogy én az udvaron kívül is motorozzak. Sok-sok vita és ajtócsapkodás után belementek az „M” kategóriás jogsiba mondván azon csak megmaradok. A második kresz vizsgán sikerült megfelelnem, a többi elsőre ment. Kezdődhetett motoros pályafutásom immár hivatalosan. A Yamakka időközben fos zöldből fekete lett ami nekiállt pattogzani úgyhogy egy festést mindenképp megkellett ejteni. Sokat meditáltam a színen végül is kékre esett a választás. (Anyó szerint csak azért lett „strand korlát kék” mert ez volt a legolcsóbb de nem) 2 hét csiszolás után nekiállhattam gittelni. Szépen készvoltam vele úgyhogy jöhetett a fényezés. Mivel apa nem hallgatott rám a 2. réteget szépen elcsesztük de már nem érdekelt csak legyen egybe a motor. Biztosítás megköt és usgyi. Azóta jó pár ezer km-t lenyomtam de még most sem érzem azt hogy bármivel többet tudnék annál mint mikor először felültem rá. Vagy akár motoros lennék. Nem. Most jönne a következő lépcső. A1 azaz 125 ccm. Szerencsére anyuék beletörődtek hogy egy imádni való lány szavaival éljek akit soha nem felejtek el „Ennek már soha nem lesz vége” Na de elkanyarodtam a tárgytól. Bár azért kellett ez a háttér infó. Szóval mit is kaptam én a motorozástól? Megtanultam mi az hogy tisztelet, önmérséklet, hideg vér. A motorozás olyasvalamit adott nekem amit semmi más eddigi életem során és nem is tudom semmihez hasonlítani. Sok jó embert ismertem meg így és végre megtaláltam a helyem. Közöttük, a motorosok között. Hogy miről is szól ez az egész? Sokan azt gondolják hogy a száguldozásról, egykerekezésről, és gumiégetésről. Nem tévednek… akkorát. Ez ugyanis csak az egyik, kisebbik oldala a dolognak. A motorozás lényege a sport szeretete és az együvé tartozás. Többen kérdezték miért csinálom, és csinálják olyan sokan ha ennyire veszélyes. Nos igen sajnos évről-évre halnak meg motorosok. Igazán jó motorosok akik nem csak motorosnak voltak jók de embernek is. Ez benne van a pakliban és mindegyikőnk tisztában van vele ha fel ül a gépre. „Nem az a jó motoros aki gyorsan megy hanem aki minden nap hazaér” Ez egy örök érvényű igazság. De gondolj bele kedves olvasó, próbáld átérezni mit ad nekem/nekünk ez a szenvedély ha ezt is képesek vagyunk felvállalni. Vegyünk egy egyszerű esetet. Televan a fejed a főnök hülyeségeivel, mindenki kiakaszt. Hazamész, beöltözöl és beizzítod a vasat. Csattan a váltó és már suhansz is. Az agyad összpontosít de mégis kikapcsol. Jön a kanyar. Már bizseregsz, számolod az ívet és a métereket. Még 20 méter, 10, 5, 2 és egyszer csak belezuhansz. Érzed hogy otthon vagy és élsz. A fejed kitisztul és azt érzed hogy újra kapsz levegőt. Nem számít a főnök, a lakáshitel se a szomszéd hülye pampogása mer hullik a levél a medencéjébe. Egyszerűen leírhatatlan. De van ennek a dolognak egy árny oldala is. Mint motoros valószínűleg sok motoros ismerősöd lesz. A létszám úgy körülbelül állandó lesz csak az arcok fognak változni. Ez is benne van a pakliba hogy bármikor hívhatnak hogy „Figyu baj van. A …. Elnézett egy kanyart. Kedden temetés” Mégse érzel kétséget afelől hogy másnap vissza ülj-e. Bukás után dettó. Lehet válság vagy világ vége nincs az a dolog ami miatt abba hagynám. Jól mondtad Rita… Ennek bizony már soha nem lesz vége…
